kosaram

0
Feldolgozás…

Tesó születik

Úgy tartja a régi mondás, hogy egy gyermek nem gyermek, kettő gyermek egy gyermek. A folytatáshoz meg persze sok variáció létezik. Egy biztos a tesó érkezése valahogy egészen mássá tesz megint mindent, mint ahogy előtte volt.

Így majdnem két év távlatából pedig egy csomó mindenre rájöttünk, amire egy gyermekes családként nem gondoltunk volna. Ha nekünk anno elmondják ezeket, amiket mi most összeszedtünk lehet még egyszerűbb lett volna a „négykerekes” üzemmódba belejönni.

Amikor kettészakad a szív és a család:

Talán nehéz elhinni, de eddig mindenki, akivel beszéltem erről a témáról egyet értett velem, hogy a nagy boldogság, amivel a tesó érkezése jár, valahogy egy kicsit édeskeserű szomorúság is egyben. Nagyon nem szép dolog ezt így leírni, de őszinte leszek, nekem majd megszakadt a szívem, mikor Rózival hazajöttünk. Valahogy rádöbbentem arra, hogy a nagylányomat most kicsit elveszítettem. Alízom, aki vérbeli egykeként élte a hercegnői mindennapjait egyik percről a másikra, hirtelen teljesen vétlenül kegyvesztett lett.  

A család pedig automatikusan kettészakadt. Én voltam mindig a kicsivel, hiszen csak én tudtam megetetni, elaltatni, apa pedig mindig Alízzal volt, ha éppen programoztak. Szóval nem annak örültem lett még egy kincsünk, hanem legtöbbször borzasztóan hiányzott a másik.

 Jó hírem van kedves anyuka, aki most kezdő kétgyermekesként éppen bólogatsz, hogy a történet happy end, mert nem marad ez így sokáig. Megoldáshoz olvas tovább!

Kicsi vagyok, itt se vagyok:

Az előző pont megoldása, hogy nekünk nagyon sokat segített a hordozás abban, hogy ne veszítsem el a nagylányomat teljesen. Szerencsére Rózi is igazi ölelésfüggő, így ez nagyon sokat segített abban, hogy Alízzal tényleg értékes időt tudjunk együtt eltölteni. Rózi rajtam, miközben mi ugyanúgy alkottunk, gyurmáztunk, rajzoltunk, táncoltunk, sétáltunk…és még sorolhatnám. Volt két kezem a kicsi mellett a nagyra, ez óriási segítség!

jókaicuki

BuddyBlack csatos hordozó, Mybabyhug

Vigyázz kész rajt!

Valahogy a természet is tudja, ez a kettészakadás nem tesz jót hosszú távon a családnak, így a kicsi egészen más tempóban fejlődik. Siet mindennel, hogy minél előbb utolérje a nagyokat. Előbb kezd el mászni, felállni, játszani, beszélni, csúszdázni ..és huss, mire észrevesszük már ülnek ketten a szobában, magukra csukott ajtóval és játszanak belefeledkezve mindenbe, együtt, ugyanazt pedig van köztük jó pár év.

Én kezdetektől azt az elvet vallom, hogy a kicsi is bizony legyen bevonva mindenbe. Ha ő is kanállal akar enni, hát tegye, ha ő is fel akar mászni segítek, ő is jöhet táncházba maximum csak zenét hallgat.. a kicsik utánozva tanulnak a legtöbbet a nagyobb gyerkőcöktől, miért gátolnánk meg ebben arra hivatkozva, hogy ő bármihez is kicsi.

A cinkostársak:

Az egyik legfontosabb alapszabály nekem a lányoknál, hogy nem éreztetem velük ki mekkora. Erre megkértem a családot is. Ki vagyok az olyan kezdetű mondatoktól, hogy: ..”te vagy a nagyobb, legyél te az okosabb vagy, hogy vigyázz a húgodra…” nincs köztük hierarchia és nem feladata a nagynak vigyáznia a kicsire, ez a mi feladatunk, szülőké. Legyenek ők egymásnak igazi cinkostársai. Így talán felnőttként is igazi társai lesznek egymásnak.

Engedd el!:

Ha lesz még egy gyermeked, akkor az időd nem fele annyi lesz, hanem negyede…a feladatod pedig nem duplája, hanem minimum a négyszerese. Ami egy gyermekesként bonyolultnak és fárasztónak tűnt, azt két vagy több gyermekesként a kisujjadból kiráznád. Jól hangzik mi?:) A helyzet az, hogy több gyermekesként a legfontosabb tanácsunk, hogy „ENGEDD EL”!

Ha vita van, ne akarj mindig igazságot tenni, bízd rájuk, elintézik egymás közt. Nem kell tökéletesnek lenned, semmi nem lesz ám, ha egyszer nem fürdenek a héten, vagy nem lesz makulátlan rend a házban.

Több gyermekesként mindenhol feltűnést fogsz kelteni, ezzel mielőbb hagyj fel foglalkozni. Persze ne szedjétek szét a  külvilágot, de az, hogy állandóan rendszabályozol nem fog semmire vezetni, max te még jobban elfáradsz. Attól még nem kell otthon ülni, mert több gyerkőcöd van.

Napirendben az „énidő”:

Azt mondják a gyerekek a legkonzervatívabbak. Imádják a szabályokat, a következetességet ez adja nekik a biztonságot. Igen ám, de ha a napirendben csak rájuk gondolsz, akkor egyszer csak azt veszed észre, hogy Rólad mindenki elfeledkezett. Találj apró rituálékat, amikkel kikapcsolsz és bele tudod építeni a napirendedbe! Kávézás vagy esti habfürdő, igenis legyél néha önző és tegyél félre mindenkit, legyen természetes a gyerkőcöknek, hogy van olyan, hogy Téged most ne zavarjanak. Senkivel nem fog addig semmi történni, míg te újratöltöd az akksit. Nálunk például a reggeli kávém a szent, már megszokták a lányok ilyenkor leülünk, hátradőlünk csendben… igaz, hogy Rózi közbe leeszi a tejhabot, Alíz pedig háromszor megkérdezi húzhat e ma is szoknyát, de nekem olyan, mintha ott se lennének;)

Oszd meg ismerőseiddel:

Partnereink