kosaram

0
Feldolgozás…

Síelés babával, avagy babahordozóból sílécre

Három éves korom óta síelek, ez azt jelenti, hogy (egy kisebb megszakítással) 26 éve. Szerencsére, a férjem osztozik eme őrületemben, szóval nálunk az első hűvösebb éjszaka beálltával, nagyjából még szeptemberben porondra kerül, a „mikor és hova menjünk síelni” című körkérdés. Konkrétan még Miát is úgy időzítettük, hogy lemegy a szezon, és nekilátunk. (Nem akartam terhesen síelni, bár tulajdonképpen sikerült, ugyanis Olaszországból már ő is jött velünk haza... :D) Nem volt tehát kérdés, hogy ha megszületik sem fogunk itthon ülni. A férjem, konkrétan 4 héttel a szülés után fel akart citálni Visegrádra – 2016-ban elég jó havunk volt -, én meg mentem is volna, ha nem szól rám egy anyuka ismerősöm, hogy jó lenne nem leszakítani a vesémet, a 6 hetes kontrollt ugyan várjam már ki... Így esett, hogy a december eleji születésű gyermekemnek egészen január 20-ig várnia kellett az első sís élményére...

Ez persze csak egy kis besízés volt, már a születése előtt lefoglaltunk egy házat Ausztriába. Mia ekkor 3 hónapos volt. Sokan őrültnek néztek minket, hogy ilyen hosszú útra indulunk egy ekkora babával, meg hát különben is, mit csinálunk majd vele ott?! Nem mondom, hogy bennünk nem merültek fel ugyanezek a kérdések, be voltunk tojva rendesen. De hát a hó az nem vár, szóval felkerekedtünk...

...és sokkal, de sokkal jobban sikerült, mint vártam. Lelkiekben fel voltam készülve, hogy egész nap ülhetek az apartmanban (jobb esetben a hüttében) a babával, míg mindenki csúszik. Nem így lett. Szerencsére a férjem és a társaság, akikkel mentünk, abszolut támogató volt, így beosztottuk a napot: én delelőtt, az uram délután mentünk ki a pályákra. (Az első nap megpróbálkoztunk a hüttézéssel, de az nem sült el valami jól, erről később.) Az első „találkozásom” Évivel is ekkorra tehető. Volt már egy rugalmas kendőnk, szerettük is, de tudtuk, hogy a pálya szélén, pláne a kabát alatt nem lesz opció a kötögetés. Évi  szupergyorsan reagált, ellátott mindenféle jótanáccsal (abszolut nem voltam képben a hordozás mikéntjével) így rendeltünk egy csatos babahordozót, és egy macibundát. Utóbbi mindennapi kelléke lett az utunknak.

 

Jó tanácsok újszülöttel síelőknek- babahordozóval a lejtőkön

 

Álljon itt pár tanács, amit az első utunk alapján állítottam össze.

 

-A babának, ha ki akarod vinni az országból, kell személyi igazolvány/útlevél. Ez elég evidens, de megmondom őszintén, a nagy „mit vigyünk magunkkal” fejtörés során, nekem ez baromira nem jutott eszembe, egy anyukás fórumban hívták fel rá a figyelmem.

-Ha szoptatsz, az aláöltöző alá szopis felsőt/melltartót vegyél, valamint mindenképp legyen cipzáros pulcsid. Nekem nagyon jó szolgálatott tett a már említett macibunda. A kapucniját a baba fejére húztam, így teljesen észrevétlenek maradtunk. (Plusz volt némi fűtőértéke is. Egy hegyen szoptatni azért nem felétlenül a komfort ne továbbja...)

-Szintén szoptatós nyukáknak: VIGYÉL FEJŐGÉPET!!! Mi úgy oldottuk meg a váltott csúszást, hogy a lányom egy adag tejet cumisüvegből kapott, de a fejő nem csak ezért kellett. A hegyi levegő nalunk két dolgot eredményezett: Mia ott aludta át először ténylegesen csont nélkül az éjszakát (értsd este 7-től reggel 8-ig), nekem pedig kb. megduplázódott az amúgy sem csekély tejtermelésem. Elég gyilkos kombó, a hegyekben konkrétan Milka tehénné váltam. Gép nélkül az ügyeleten kötöttem volna ki brutál mellgyulladással.

-Ahol mi voltunk, az egyetlen babakocsival többé-kevésbé megközelíthető hüttében állandóan szólt a suttyódiszkó, de valami elképesztő hangerővel, így jól jött volna egy zajvédő füles. Nálunk nem volt, így többek között ezért sem mentünk többet gyerekestül a hegyre. (A másik ok a nehéz megközelíthetőség volt. Nálunk ugye alap kritérium volt, hogy felváltva csúszunk, így a hordozó nem volt opció, hiszen ha órákra bealszik valamelyikünkön, nem tudunk cserélni. Ettől függetlenül, ha valahol csak a pár egyik tagja síel, vagy van nagymama/ismerős, aki bevállalja, nagyon hasznos lehet, nekünk megoldotta volna a „fel kell vonszolni a babakocsit a takarítatlan, 20 fokos lejtőn” problémát.)

-Ha síelsz, vigyél váltócipőt!!! Sícipőben (de megkockáztatom, boardos bakancsban is) elég szívás lesz a gyerekkel közlekedni.

26814656_10212065720652923_3518985378901730293_n

 

Hordozó: My Little Princess by Aliz, kalsszikus teljes csatos konstrukció

 Jó tanácsok totyogóssal síelőknek

Természetesen, ha egy újszülött nem tudott minket eltántoritani a síeléstől, az 1 éves sem tartott minket vissza. (Sőt, indulás előtt én már aktívan érdeklődtem, hogy jövőre már lécre lehet-e állítani a gyereket. Értitek, járni még nem jár egyedül, de az anyja már azt várja, mikor fog vele csúszni...nóóórmális?!) Az gondolom senkinek nem jelent újdonságot, hogy egy babánál mindig minden változik, na ez esetben ez hatványozottan igaz volt: ami tavaly működött, az idén nyííílván nem.

Ugyan még nincs vége a szezonnak, de én eddig az alábbi következtetéseket vontam le:

-Ha mindketten csúszni akartok, fontos a pályaszállás és/vagy a jó megközelíthetőség. Amíg egy még „zöldség” állapotban leledző baba tök jól elnézelődik (illetve zömében alszik) kb. egész nap, egy totyogósnak ez már nem buli. Egy idő után megunja a babakocsit/hordozót, és akkor bizony szórakoztatni kell.

-Érdemes utánajárni, hogy van-e olyan hütte/étterem, ahol van gyereksarok. Mi Zakopanéban találtunk egyet, ahol konkrétan egy mini játszóház volt berendezve. Ott ellettünk volna akár egész nap is, de későn találtunk rá. (Ennek hiányában érdemes játékokkal, mesekönyvvel, stb készülni a hegyre. Nyilván műanyaggal, a könnyebb tisztíthatóság jegyében – előbb-utóbb úgyis a földön fog kikötni mind...)

-A fenti állítás igaz a pelenkázóra is. Míg egy újszülöttet relatív egyszerűen át lehet pelenkázni, egy állandóan izgő-mozgó gyereket, akinek a végterméke is legalább olyan büdös, mint a három hete Napon rothadó lócitrom, már nem biztos, hogy fátyolos szemmel néznek el, ha nagyon nincs más, csak a sramli asztal.

-Mia ugyan még csak tereptárgyak mentén lépeget, mi beszereztünk neki egy téli cipőt – na, ez szuper jó ötlet volt. Nagyon élvezte, hogy mojolhat a padok között, sőt, az apja még a gyerek parkba is bevitte, ahol járássegítőként talált magának egy kék kockát, amivel körözött a placcon. (Mondanom sem kell, a helyi anyukák el voltak ájulva, hogy már ilyen fiatalon, és apával, amíg anya csúszik, szóval nagy volt a siker. Meg is értem!)

-Legyen nálad nasi! Az 1 évesekben az a csúcsszuper, hogy szinte már bármit ehetnek, így a kaja a hüttében abszolút megoldható, viszont ha olyan bélpokolos gyereked van, mint nekünk, mindenhova oda fog menni kéregetni, vagy legalábbis veszettül fog mutogatni a szomszéd asztalnál ülő kisfiú sültkrumplijára...

-Ne legyenek túl nagy elvárásaid! Én a tavalyi sikerekből kiindulva elég lazán indultam neki az idei szezonnak, de be kell látni, egy totyogóssal utazni abszolút fekete pálya. Kijegesedve, buckákkal. Míg egy újszülöttet simán becsapsz egy (vagy két) meleg overálba, becsavarod egy gyapjútakaróba és rádobod a macibundát, az 1 évest egész nap öltöztetni/vetkőztetni kell, aminek ő maga valószínűleg baromira nem fog örülni, sőt, mindent megtesz, hogy megnehezítse a dolgod. Egészen elképesztő mennyiségű idő tud ezzel a kukában landolni. Cserébe viszont leírhatatlan élmény, amikor a térded közé veszed, hogy csússz vele 5 métert, ő pedig teli szájjal vigyorog!!!

sí_1

 

Anna és Mia, Mybabyhug nagykövetek

 

 

 

 

 

-

 

Oszd meg ismerőseiddel:

Partnereink