kosaram

0
Feldolgozás…

Nagypapa meséi- Peti és a verebek

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy szegény asszony, annak meg egy fiacskája, a kis Peti. Szegény volt az asszony, de Peti még szegényebb, mert még egy falovacskája se volt, semmiféle játéka. Csak ült a ház küszöbén, és a két verebet bámulta, amelyek az udvar porában fürödtek. Ez volt szegény Peti minden mulatsága.

Egyszer, hogy hogy nem, megszólalt az egyik veréb és azt mondta:

– Hej, Peti, nagy bajban vagyunk, segíts meg! Látjuk, hogy kedvelsz minket, hiszen egész nap rajtunk a szemed, még morzsákat is osztogatsz.

Peti nagyot bámult, hogy érti a veréb csiripjét, hát mindjárt felelte:

– Csak ki vele, veréb komám, mit kívánsz tőlem?

– No – mondta a veréb eltaláltad a gondolatomat, komának neveztél, hát légy csakugyan a komám. Verébné asszonyság, a feleségem most költi ki két tojásunkat, s csak az egyik fiókának lesz keresztapja, a faluszéli cinke vállalta a komaságot. Arra kérlek, légy te a másik fiókának a keresztapja. Peti nem bánta, még örült is neki, hát csak vállalta. Másnapra kibújtak a verébcsemeték a tojásból, harmadnapra pedig megtartották az ünnepséget. A ház eresze alatt volt a verébpár fészke, Peti hát létrát kerített, felmászott hozzájuk és bekukkantott a fészekbe. No, vidám mulatság volt ott, a cinkepár is kitett magáért, mert egy halom kukacot hordott össze, lakomára.

A veréb megkérdezte:

– Hát te hoztál-e valami ajándékot, Peti komám? Mert úgy illik, hogy egy keresztapa ne jöjjön üres kézzel.

Peti elvörösödött zavarában, mert bizony, nem volt neki semmije sem, amit elhozott volna, ámde, amikor a keresztfiát csipogni hallotta, azt mondta:

– Hoztam, hoztam, azaz hogy lenn hagytam a házban, hát csak várjatok, mindjárt feljövök vele. Azzal kászálódott lefelé, s törte a fejét, hogy mit csináljon, mert szégyenben nem akart maradni. Ide-oda járt a házban: ugyan, miféle ajándékot vigyen a keresztfiának? Végül is nem talált semmi mást, mint egy fületlen rézgombocskát, de az igen fényes volt. Felvitte a fészekbe, s amint eléjük tette, mindenki hangosan csipogott meglepetésében. Mert a fületlen gomb csillogott-villogott, s még a cinkepár is megjegyezte:

– Ilyen szép, előkelő ajándékot még világéletünkben nem láttunk!

peti_2

Másnap, amint Peti kiállt a ház küszöbére, odaröppent hozzá a veréb, és azt mondta:

– Hej, komám, Peti, megint bajban vagyok. Verébmama, a feleségem, a tegnapi ünnepi lakomától megbetegedett. Most aztán egy rebbenésnyit sem tud szállni, s egymagam nem tudok annyi elemózsiát összehordani, hogy falánk csemetéim jóllakjanak. Legalább a keresztfiadról te gondoskodj, kedves Peti!

Peti megvakarta a feje búbját, aztán gondolt egyet, bement a házba, az asztalon volt a reggeli karéj kenyere, kétfelé törte, s az egyik felet odaadta a madárnak:

 – Itt van, madár komám, vidd ezt a kenyérkét, jó étvággyal egyetek, teljen meg a begyetek!

A veréb nagyon megörült a kenyérnek, nagy üggyel-bajjal elvitte a fészkébe, s Peti egész nap hallotta a vidám csiripelést, csipogást. Hanem néhány nap múlva megint elébe röppent a madár, Peti komája és azt panaszolta:

– Nagy bajban vagyunk, hallod-e, komám. Egy nagy vörös macska ólálkodik már napok óta a ház eresze körül, s megtalálta az utat hozzánk a padlás felől. Félek, hogy az éjjel megtámadja a fészkünket és elrabolja a fiókáinkat. Ha te nem segítesz, elpusztulunk. Peti jó fiú volt, szívesen segített ezúttal is. Egész nap lesben állt, s amikor a vörös macska a padláshoz settenkedett, jól ellátta a baját. A kandúr végül úgy elszaladt, hogy még a faluból is kifutott. Aztán múlt az idő, a kis fiókák felcseperedtek, szárnyra keltek, hanem az egyiket, Peti keresztfiát az öreg veréb elhozta a ház ablakához, és nagyot csivitelt, csörrentett a fiúra, és azt mondta neki:

– No, nézd meg ezt a veréblurkót, Peti komám, milyen nagy legény lett belőle!

Most búcsúzik tőled, mert elmegy héthatárba, fészket keresni. De Peti nagyon szomorú volt, alig figyelt a madarakra, csak az édesanyját nézte, aki ott sírdogált a lócán, mert elfogyott a kenyerük, üres volt a kamrájuk, s egy garasuk sem volt, annyira rájuk járt a szegénység. A madarak is elbúsultak, aztán elrepültek. Hanem alig telt el egy-két óra, már megkocogtatta valaki az ablak üvegét és Peti megint a két verebet látta ott. Hanem azok most nagyon vígak voltak és azt csiripelték:

– Nagy újságot mondunk, Peti, vedd a tarisznyádat és jer velünk. Olyan szerencse ér téged, amilyent alig látott még a világ! Peti hitte is, nem is, hát velük ment. Egyenesen ki a határba, az erdő szélére, ott aztán egy fa odvas lyukára szállt a két madár.

– Nézd, komám, mit talált a keresztfiad, – mondta Peti komája. – Nyúlj be ebbe a nagy lyukba, mit találsz benne? Mert amit ott lelsz, az a tiéd!

Peti benyúlt, hát annyi aranyat lelt, hogy az egész tarisznyája megtelt velük. Sietett is velük haza, mutatta az anyjának, még táncolt is hozzá. Egyszeribe gazdagok lettek, és soha el nem felejtették, hogy mindezt a verébkomaságnak köszönhették.

peti_3

Ha tetszett Peti meséje, próbáld ki úgy is, hogy Te vagy a főhőse a történetnek. Itt tudsz személyre szabott mesekönyvet rendelni: www.sajatkonyvem.hu

 

Oszd meg ismerőseiddel:

Partnereink