kosaram

0
Feldolgozás…

Megszületni Németországban

2014-ben költöztünk ki Németországba a férjem munkája miatt. Nem volt könnyű, a megszokás, beilleszkedés, hivatalos ügyek intézése és a megannyi teendő mellett is éreztük a család és barátok hiányát. Úgy jöttem el Magyarországról, hogy nem gondoltam volna, hogy mire eljön a gyerekvállalás ideje még itt fogunk élni. Szép lassan kialakult az itteni éltünk, lettek barátaink és azt hiszem megtaláltuk azt, amiért kijöttünk.

2016-ban volt az esküvőnk és utána viharos sebesség jött a csodás felismerés, hogy úton a kis trónörökös.

Az első vizsgálaton tűnt fel igazán, hogy itt mennyivel másabb az egészségügyi rendszer, mint otthon. És nem csak amiatt, mert az emberek választhatnak, hogy privát vagy állami biztosítónál akarnak-e lenni. Állami biztosítottként hasonló vagy talán jobb ellátást kaptam, mint otthon egy magánpraxisban vagy magánklinikán. A rendelő, ahova a terhesgondozásra jártam nagyon modern volt, korszerű gépekkel, kedves személyzettel és tiszta, higiénikus környezettel. A nőgyógyász nagyon kedves és megbízható volt. Furcsa volt ugyan, hogy itt alapból kevesebb - de átfogóbb- vizsgálatot csinálnak, mint Magyarországon. A plusz vizsgálatokat mindenki privátba téríti.

 

Mint otthon, itt is van védőnő, úgynevezett Hebamme, csak kicsit másképp működik, és több szerepet tölt be. Tarthat szülésfelkészítő tanfolyamot - ez szerintem nem különbözik az otthonitól-, illetve egyéb vizsgálatokat és kurzusokat lehet náluk igénybe venni, amit szintén a biztosító fizet. Egyik ilyen például az akupunktúra. Ami eléggé meglepetés volt nekem, hogy itt ez annyira hétköznapi dolognak számít, hogy még a kórházban is igénybe lehet venni szülés előtt. Akit én választottam nagyon kedves és segítőkész hölgy volt, aki az első találkozásunk alkalmával (még a terhességem alatt) már javasolta, hogy szerezzek be egy hordozásra alkalmas eszközt. Azzal érvelt a hordozás mellett, hogy sokkal nyugodtabb, kiegyensúlyozottabb, nyitottabb lesz a miatt a baba, valamint nem mellesleg hosszú távon a csípőjének is jót tesz. Mondhatni, hogy ő hívta fel a figyelmem a hordózásra. Aztán elkezdtem figyelni az utcán a kisbabás, kisgyermekes anyukákat és azt vettem észre, hogy nagyon sokan hordoznak. Merem állítani, hogy többen, mint Magyarországon.

 

A kórházak nagy részébe elegendő a terhesség 28. hetében jelentkezni, de van itt Münchenben olyan „menő” kórház, ahol a 8.hét! után nem fogadnak jelentkezést, maximum várólistára tesznek. A kórházak, amiket megnéztünk mind nagyon szépek, modernek voltak, teljesen más, mint ez én otthoni tapasztalatim. Végül amellett a kórház mellett döntöttünk, ahol korábban volt már egy vakbélműtétem, így tudtam milyen körülményekre számíthatok. Valamint van a kórháznak koraszülött intenzív centruma is, és úgy gondoltuk, ha bármi történne a babával nem kellene más intézménybe elszállítani. Nem mellesleg van 4 alternatív szülőszoba, és a kórtermek 1 maximum 2 ágyasak. Ebben a kórházban is van lehetőség családi szobát kérni (ha jól emlékszem 37 EUR/nap), ahol 24 órában együtt tud lenni a család, anya, apa és kisbaba. Ami nagyon érdekes, hogy itt tényleg nem kell semmiért fizetni (a családi szobán kívül), és nincs hálapénz sem. Nem ismerik ezt a fogalmat, de cserébe mégis minőségi ellátást kapsz úgy, hogy szinte csak papucsot kell vinni a szülésre. Mindent adnak a kórházban, kezdve a szülés utáni egyszer használatos bugyin át a babaápolási szerekig. A babának csak hazahozós ruhát kell vinni.

 

Január 27-én hajnalban, egy nappal a kiírt időpont után megszületett a kisfiúnk, David Konor. Természetes úton, fájdalomcsillapító nélkül, fárasztó, de nagyon szép szülés volt és a férjem végig mellettem volt.

Sajnos mivel teltház volt a kórházban nem volt lehetőség családi szobát kérni, így egy 2 ágyas kórterembe helyeztek el minket a kisbabámmal. A szoba mindennel felszerelt, modern, korszerű, szekrénnyel, zuhanyzóval, asztallal, székekkel, a kicsi számára pelenkázóval, mely feltöltve pelenkával, popsitörlővel, krémmel és ruhával. Azt hiszem az egyik legszembetűnőbb eltérés mégis a kórházi ellátás volt, svédasztalos reggelivel és vacsorával, hátrom féle menü közül választható ebéddel, korlátlan kávé és tea fogyasztással.

16684361_1344323562297610_312479715547396955_n

Mivel egy „Bababarát” kórházban szültem, így a babám a teljes kórházi tartózkodás alatt mellettem volt, hamar elkezdtük megismerni egymást. Kicsit fárasztó is volt, hogy a szülés után egyből minden teendőt a baba körül nekem kellett ellátni, és ott nem volt lehetőség leadni a babát pl. éjszakára, viszont így hamar belerázódik az ember. És talán pont emiatt indult könnyen a szoptatás is. A kórházi protokoll szerint komplikáció mentes szülés után 56 órával haza lehet/kell menni.

Ahogy hazaértünk a kórházból másnap már jött is Hebamme-m, aki 3 alkalommal jött ki hozzánk. Mérte a baba súlyát, megvizsgálta a köldökcsonkot, szoptatási és egyéb tanácsokat adott.

Pár hét múlva pedig kezdődni fog a Rückbildungskurs, amit bármelyik kismama igénybe vehet és a biztosító fizeti. Ez egy (kis)mama torna, ami segíti a női test visszaállást a szülés előtti állapotra.

Kis-Vincze Renáta, Mybabyhug nagykövet Dávid Konor anyukája

Oszd meg ismerőseiddel:

Partnereink