kosaram

0
Feldolgozás…

Kamilla, akinek szirmait újraragasztották- Csaláldra lelni

Az idei nyaralásunk számomra emlékezetesebbre sikerült, mint az eddigiek. Találkoztunk ugyanis valakivel, aki miatt úgy éreztem meg kell osztanom egy történetet, amely minden szülőnek tanulságos lehet nem csak nekünk.

Kamillát a vízparton ismertük meg. Alíz lányom, mint mindig most is játszópajtást keresve Kamillára azonnal rátalált. Egy csupa mosoly, huncut ötéves kislányt ismerhettünk meg, akivel Alíznak csupán egy „baja” volt, hogy nagyon félt a víztől. Hiába noszogatta, hívogatta, csábítgatta minden fortéllyal a mély vízbe egyszerűen nem akart bemenni.  Az utolsó napon csak úgy kíváncsiságból megkérdeztem a szüleit, hogy volt e valami rossz élménye a vízzel, hogy ennyire retteg tőle…

Nehéz leírni azt, mikor a választ meghallottam és kiderült, hogy Kamilla milyen utat is járt be ez idáig. Kamilla igazi családja ugyanis embertelen körülmények között „nevelte” a kislányt. Az, hogy megverték szinte természetes volt, de sokszor kamrába zárták, ha bepisilt, nem adtak rendesen enni neki és bizony a víz volt az egyik leghatásosabb fenyítő közeg is. 5 éves korára a mostani volt a harmadik családja. Anyja és nevelőanyja után végre a hatóságok is belátták, hogy ki kell emelni a kislányt és szerető családot keresni neki. Így aztán egy éve egy nejlonzacskónyi koszos ruhával megérkezett azokhoz, akiket végre anyának és apának hívhat. Óvodába jár, tiszta ruhában, szeretetben…és bizony egy hete, két teljesen eltérő sors lehetőséget kapott arra, hogy útjaik keresztezzék egymást és önfeledten pacsáljanak órákon át a Kamillának még éppen nem félelmetes térdig érő vízben.

Te kedves anyuka, apuka, nagymama, nagypapa… aki most olvasol és lábujjhegyen veszed még a levegőt is míg csemetéd alszik, kiírod a szomszédoknak és az autóban, hogy csak óvatosan, mert babával vagy nem is tudod mekkora szerencséje van annak akit óvsz, hogy Te vigyázol rá!

Ma Magyarországon több,  mint 20 ezer gyermek él állami gondozásban. Az örökbefogadások száma pedig rendkívül alacsony. A legtöbben, 0-3 év közötti kisgyermekek, azonban az idősebbek közül  -10 év fölöttiek- szinte alig találnak családra.

Ki fogadhat örökbe:

Az örökbefogadás pedig nem mondható egyszerű procedúrának, komoly követelményeknek kell megfelelni ahhoz, hogy valakiből szülő lehessen és szerencsés az, aki „csak” egy évet vár, hogy valakinek szerető szülője lehessen.

Megnézik a lakást, a jövedelmet, van pszichológusi vizsgálat, és a háziorvostól kérnek egészségügyi igazolást. Első örökbefogadásnál kötelező a felkészítő tanfolyam elvégzése, ez 3 vagy 4 napot vesz igénybe. Itt nem a pelenkázást tanítják, hanem csupa olyan témát, ami nem jön elő egy vér szerinti gyereknél – például, hogy megmondjuk-e a gyereknek, ő örökbefogadott.

Ha megvan a határozat, nincs más dolga a jelentkezőnek, mint várakozni. Hogy mennyit, az nagyban függ az igényektől. Az átlag 3-4 év, de lehet pár hónap és van, aki 6-7 éve vár.

3-4 év!!! Képzeljük csak el, milyen hosszú idő az egy kisgyermek életéből. Egy év alatt megtanulunk járni, enni, megérteni az anyanyelvünket és bizony megszokni azt, amiben élünk.

Magyarországon a házaspárok mellett egyedülállók is jelentkezhetnek, de a rendszer a házasokat részesíti előnyben. A gyereknél a szülő legalább 16, legfeljebb 45 évvel lehet idősebb, és a jelentkezőnek legalább 25 évesnek kell lennie. Nem akadály, ha már van gyermek a családban.

Honnan fogadhatunk örökbe:

Tévhit, hogy minden örökbefogadott mögött egy tragédia lenne. Kamilla esete viszont valószínű a gyakoribb okok közé tartozik, ami miatt a hatóságok a gyermekeket kiemelik a saját vér szerinti családjukból és az állam gondjaira bízzák. Viszont az is tévhit, hogy az örökbefogadó kereshetne magának gyermeket. Ez pont fordítva van, a gyermeknek keresnek megfelelő családot.

A várakozók és az örökbe adható gyerekek száma nagyjából megegyezik. Miért is kell akkor mégis éveket várni az örökbefogadásra? Mert a nagy többségük nem örökbe adható, a szüleik élnek és tartják is velük a kapcsolatot. Csak akkor lesz a gyerek örökbe adható, ha a szülő három hónapig nem jelentkezik. És örökbe fogadni értelemszerűen csak örökbe adható gyereket lehet.  Valamint a gyerekek nagy része elmúlt három vagy hat éves, míg a legtöbben minél kisebb gyereket szeretnének.

Családra lelni:

Ha egy kisgyerek örökbe adhatóvá válik, összeül egy “team” szakemberekből, és megvizsgálják, hogy az adott korú, egészségi állapotú gyereket elfogadó várakozók közül ki lenne a legalkalmasabb a felnevelésére. Ez nem feltétlenül azonos azzal, hogy ki várakozik a legrégebben. Mert a gyereknek keresnek szülőket, nem fordítva. A szóba jövő szülőkről készítenek egy listát, és felajánlják az első helyen állónak. Ha neki nem kell, akkor a sorban következőnek és így tovább. Aki pedig elutasította a gyereket, az szépen vár tovább, amíg megint hívják egy újabb gyerekkel. Van megyei lista meg országos lista, első körben a saját megyéjében próbálnak szülőt találni a kicsinek, ha ez nem sikerül, akkor kerül az országos listára és a máshol lakóknak is kiajánlják. Ha a magyar várakozók elfogytak, akkor külföldre ajánlják ki a gyermeket.

A fentiek az állami rendszerre vonatkoznak, ahol a titkos örökbefogadásokat intézik (ez annyit jelent, hogy a vér szerinti és az örökbefogadó szülő nem ismerik egymást). Ennél kicsit vidámabb az alapítványokon keresztül való örökbefogadás. Ezek a civil szervezetek krízisterhes nőkkel foglalkoznak, segítik őket a várandósság során, eközben listát vezetnek a várakozókról. Ha az anya biztos benne, hogy nem akarja felnevelni a gyerekét, összehozzák egy örökbefogadásra várakozóval, és a szülés után annak javára lemond a gyerekről. Ez a nyílt örökbefogadás, ahol a két fél találkozik. Ily módon csecsemőt lehet örökbe fogadni, aki megússza az állami gondozást és a vele járókat, rögtön családba kerül, a kórházból az új szülők vihetik haza. Ma hét ilyen alapítvány működik Magyarországon, alkalmassági határozattal lehet náluk jelentkezni, és ők is szűrik a várakozókat. Mindegyiknél külön várólista van, valamint a megyei és az országos listát is külön vezetik.

Kamilla 5 éves korára három családnál élt már, elsőként az édesanyjánál, azt követően a nagynénjéhez került, aki hasonló sorsot szánt neki és most harmadszorra talált rá „anyukájára/apukájára”. Reméljük, a szerencsések közé tartozik, aki ugyan örökre viselni fogja, hogy szirmait egyszer megtépázták, de lehetőséget kapott újra kinyílni és megismerni azt a világot, ami neki is alanyi jogon jár.  Kívánjuk a legjobbakat a kis Kamillának és reméljük egyszer még fog úszni a nagy vízben is.  

forrás: orokbe.hu

Oszd meg ismerőseiddel:

Partnereink