kosaram

0
Feldolgozás…

Hogyan, mikor és mit meséljünk?

„A mese – az egyszerű állatmesétől a nagy tündérmeséig – a kisgyermek érzelmi- értelmi és etikai fejlődésének és fejlesztésének egyik legfőbb segítője. A mindennapi mesélés a kisgyermek mentális higiénéjének elmaradhatatlan eleme. A mese erkölcsi nevelőereje nem valamiféle tanulság levonásában nyilvánul meg. Ellenkezőleg, ez csak lerontja hatását. A mese a hőssel való azonosulásra késztet, miközben a hallgatót bevonja rohanó cselekményébe, s így teszi érzelmileg átélhetővé az erkölcsi, etikai összefüggéseket. A belső képteremtés az olvasás igazi előiskolája. A későbbiekben az lesz majd valódi olvasóvá, akit a mesék bevezettek a belső képek adta örömök és vigasztalás, indulati feloldás és azonosulás világába. (In: Honti János: A mese világa Bp. 1975.)

A legújabb kutatások szerint az olvasóvá nevelés már a születés előtt kilenc hónappal megkezdődik. A gyermek az anyaméhben hallja a hangokat, éppen ezért fontos, hogy milyen hangokkal vesszük körül a születendő gyermeket. A mesemondást, versmondást a lehető legkorábban kell elkezdeni.

Melyik korosztálynak mit?

1-1,5. éves korban: forgatható képes kockák, leporelló, kihajtható képeskönyvek.

2 éves korban: tárgyképeskönyv, melynek kemény lapjain egy-egy ismert tárgy látható, határozott körvonalakkal. Olyan tárgyak, amelyek a gyermek életterében előfordulnak, de itt esetleg más színben, egy kicsit eltérő formában vannak ábrázolva. A kétéves gyerek számára örömforrásul az érzéki ingerek: a kép, a szín, a hang szolgálnak. Örömet jelent számára, ha felismeri a képen látottakat. A szövegnek úgyszólván jelentősége sincs.

Azokat a könyveket szeretik az ilyen korú gyermekek, amelyek egy - egy jelenetet ábrázolnak; például a nap egyik megtörtént eseményét /esti lefekvés előtti fogmosás, lefekvéshez való készülődés, anya mesél elalvás előtt stb./.

3-4 éves gyerek számára ajánlott képeskönyvekben már szöveg is van, egyszerű mondókamesék, rövid, rögtönzött történetek, egyszerű állatmesék. Őket a beszédöröm, a ritmus, a szó érzéki hatása ejti rabul. Ezekben, a könyvekben már ott van az irodalom. Számukra nem csupán irodalom az irodalom. A könyvet lapozgatva hallgatják a verset, verses mesét, énekelnek, mindent mozgással kísérnek.

Negyedik életév körül már gyakori a folyamatos történeteket tartalmazó képeskönyvek nézegetése, lapozgatása. Érdeklődésüket ebben a korban a terjedelmesebb magyar és külföldi állatmesék, a novellisztikus- realisztikus és a tündérmesei novellamesék - elégítik ki (Három kívánság, A kisgömböc, Nyakigláb, A gombakirály, A medve, róka meg a bödön vaj című népmesék ).

4-5 éves korban megjelenik az állat és varázsmesék iránti kíváncsiság. Az alkalomszerű és tervezett mondókázgatás, valamint a versek anyagát ebben az életkorban is többnyire a népi mondókák alkotják.

A 4–5 évesek irodalmi anyagából nem hiányozhatnak a klasszikusok és a mai magyar írók műmeséi sem. Móra Ferenc, Móricz Zsigmond, Gárdonyi Géza, Zelk Zoltán, Petrolay Margit, Hárs László, Tordon Ákos, Lázár Ervin, Kányádi Sándor meséi.

3–6 éves korban válik a gyermek valóban mesehallgatóvá és mesélővé. Ez az életkor az, amikor képzeletében szimbólumokat alkot az átélt eseményekből, cselekvési formákból és a már kialakult belső képekből, sémákból. Belső képeiből építkezve el tudja képzelni a legcsodálatosabb mesevilágot is.

Az óvodáskorú gyermek a mesét szimultán kettős tudatával, mesetudatával fogadja be. A gyermek- ugyanúgy, mint a felnőtt a színházban- együtt érez a mese főhősével, belehelyezkedik lelkivilágába, együtt él, együtt harcol vele-, de közben ott rezeg a tudat, hogy ez nem a valóság, tudja, hogy mindez csak a képzelet világában, a mesében lehetséges.

5–6–7 évesek számára igazi irodalmi élményt a cselekményesebb, terjedelmesebb novellisztikus mesék (pl. Az igazmondó juhász, az Aranyszőrű bárány) és a tündérmesék jelentik (pl. Hófehérke és a hét törpe, Csipkerózsika, Hamupipőke, Békakirály).

Nekik már lehet válogatni a csali - és tréfás mesék köréből, valamint az irodalmi értékű műmesék és irodalmi elbeszélések közül. Szívesen hallgatják folytatásokban a meseregényeket és továbbra is kedveltek, maradnak a verses mesék is.

A mese beállítottság 8–9 éves korig tart, ekkor az érdeklődés előterébe az igaz történetek kerülnek.

 A mese segít élni, eligazodni a világban. Ahhoz, hogy a mese igazi élményforrássá váljék, hogy a benne rejlő vigasztalás, jelképes értelem minél teljesebben hasson, helyesebb a mesét elmondani, mint felolvasni, mert így jobban alkalmazkodhatunk az adott helyzethez és a gyermekhez.

A mesélés időtartama három–négy éves gyerekek között 5–10 perc, négy–öt éveseknél 10–15 perc, az öt-hét évesek csoportjában sem haladhatja meg a 10–20 percet. A jó mesemondó hallgatóságát a „Hol volt, hol nem volt” elhangzásának pillanatától az „Igaz volt, mese volt, aki hallgatta azé volt” utolsó szaváig a képzelet világába emeli.

Forrás: http://www.hunra.hu/szuloknek/szulok-kerdezik-az-olvasasrol/94-hogyan-meseljuenk-a-gyerekeknek

Oszd meg ismerőseiddel:

Partnereink