kosaram

0
Feldolgozás…

Hogyan lettem én is (majdnem) hurcis?

Mielőtt megszületett a lányom, nagyon határozott elképzelésem volt róla, hogy milyen anyuka szeretnék lenni- arról, pedig még határozottabb, hogy milyen nem.

Kijelentettem, hogy én ugyan nem vagyok hajlandó állandóan aggodalmaskodó, a gyerekét a széltől is féltő, valamiféle poszt-neandervölgyi ősanya lenni. Én igenis modern nő vagyok, aki Menő Anyuka lesz, olyan, akire a kislányok  -főként a sajátom…nyilván- felnéznek majd, valahogy így: „hűű, én is ilyen leszek, ha nagy leszek!”.  Kifejezetten rettegtem attól a csapzott, magából kifordult anyaképtől, amit kreáltam magamnak, és amit –legyünk őszinték- néha mi magunk is látunk a gyógyszertárban, a boltban, rosszabb napokon a tükörben…).

Pár dologban biztos voltam. Az egyik az volt, hogy én biza’ nem fogok hordozni. Najó, max ha elmegyünk kirándulni… Na de hát én ugye Menő Anyuka vagyok, aki magassarkúban tolja a babakocsit (mondjuk ilyen volt már!), és mindig be van lőve a sérója (no comment :D). Aztán eljött a már féléve lekötött síelésünk időpontja, ekkor Mia lányom 3 hónapos volt. Nincs mese, kell egy hordozó, a sípályán nehéz lesz tolni a babakocsit (pláne magassarkúban…).

Volt már egy MyBabyHug rugalmas kendőnk kölcsön, amit megmondom őszintén, csak ritkán használtunk; az előzetes elképzeléseknek megfelelően, csak ha kirándultunk valamerre. Igazából teljesen elégedettek voltunk vele, csak hát az a fránya kötögetés ne lett volna…

Mivel a Trendi Anyuka imidzsemhez szorosan hozzájárult a Womom bag, amit még kb. 7 hónapos várandósan rendeltem meg (jellemző…), tisztában voltam a márka designjával. Tudtam, ha valaha is, innen fogok hordozót vásárolni.

Hosszas tanakodás után, rá is esett a választásunk(om) a Princess by Alíz modellre, és legnagyobb örömömre kiderült, hogy Mia zsenge kora ellenére, már csatos kivitelben is hozzájuthatunk. Mivel ugye nem voltam túlságosan felkészült hordozási témában, meg voltam róla győződve, hogy amig nem ül a gyerek, a csatok a Sátán földi helytartói. Aztán hosszas levelezésünk után Évivel (a mai napig nem értem, hogy volt türelme hozzánk) megérkezett a hordozó.

Eleinte persze csak néha „kötöttem fel” (ettől a kifejezéstől a nagymamák mindig padlót fognak, MUHAHA) a gyermeket. Hisz én nem vagyok olyan. Aztán az én sokat síró lányom megnyugodott. Mi több, elaludt. E-L-A-L-U-D-T!!! N. Mia, Dunakeszi lakos alszik. Áhh, biztos véletlen. Aztán megint nyűgös volt, kínomban megint „felkötöttem”, és megint elaludt…

Mostanra ott tartunk, hogy a babakocsi hordozója lent éjszakázik a kocsiban, ugyanis Mia jumbo-bébi, 5 hónaposan 7,5kg. Ki bírja felcipelni a másodikra?!

Elfogyott a tojás? Leszaladok a boltba! De jó, már fel se kell öltöztetni, mivel jó idő van, a hordozó plusz egy rétege pont elég.

Elmentünk állatkertbe, aminek a fele macskakő (WTF?!). Sebaj, felcsaptam a gyereket a hátamra (bónuszként végig aludta az egészet J)!

De nem…, én nem vagyok „hurcis”. Én hordozok. Néha. Csak amikor éppen úgy praktikus. De hát banyek, általában úgy praktikus…

Vigh Anna és Mia, Mybabyhug nagykövetek

Oszd meg ismerőseiddel:

Partnereink