kosaram

0
Feldolgozás…

Árva Kata hármat kíván

 

Árva Kata addig nyomkodta az orrát a fényes könyvesbolt ablaküvegéhez, míg a jóságos Mesetündér észrevette, és odaosonva Kata háta mögé, a fülébe súgta:

- Mondd meg nekem, hogy melyik képeskönyvet szeretnéd karácsonyra ajándékba kapni, és én azt mindjárt kihozom neked a boltból.

Árva Kata boldogan nézett a jóságos Mesetündér szemébe, és ujjával az egyik szép színesfedelü mesekönyvre mutatott:

- Ott, azt szeretném, nagyon szeretném. Mindennap eljövök ide, ha elvégeztem a munkámat, és a mostohám elszunnyadt, s mindig megnézem azt a szép könyvet: meg van-e még?

A Mesetündér besuhant a boltba, és egy pillanat múlva már hozta is a szép könyvet, fehér selyempapírba csomagolva, piros szalaggal átkötve, és megtűzdelve zöld fenyő gallyacskával.

- Itt van, Árva Kata, ez a tiéd, a te karácsonyi ajándékod, vidd haza - mondta a tündér. - Holnap majd ismét találkozunk, és akkor elmondod, hogy melyik mese tetszett a legjobban.

Kata alig akart hinni a szemeinek, de a hóna alá szorította a könyvet és boldogan vitte haza. A tündérasszony mindaddig nézett utána, míg a siető kislány el nem tűnt a hóhullásban. Másnap Kata egy szánkót húzott a havas úton, de csak lassan bírta vonszolni, mert a szánkó meg volt rakva sok-sok fával. A jóságos Mesetündér máris ott termett mellette.

Nos, kis Kata, milyen szép meséket olvastál a könyvedből? - kérdezte .

Árva Kata felnézett a tündérre, de ki is buggyant két nagy könnycsepp a szemeiből.

kata

- Nem olvastam én abból egy mesét sem - mondotta -, mert a mostohám elvette tőlem a mesekönyvet, és odaadta az ő lányának karácsonyi ajándékul .

Á jóságos Mesetündér megcsókolta Kata arcát, és abban a pillanatban eltűnt az a két nagy könnycsepp, de máris ott ragyogott a tündérasszony szemeiben.

de figyelj, kis Katám - mondta neki én most más karácsonyi ajándékot adok neked, olyant, ami mindennél többet ér. Lesz meleg otthonod, szép karácsonyfád, sok játékod, mesekönyveid, és a mostohád sem fog bántani, nagyon boldog leszel. Csak akarnod kell, és meg lesz minden. Úgy, mint a mesékben? - kérdezte a kislány csillogó szemmel.

Úgy, egészen úgy - felelte a Mesetündér. - Három kívánságodat teljesítem. Kivánj bármi jót, és azonnyomban meglesz. Gondolkozz, hogy mit kívánj, holnap aztán elmondod nekem, hogy mi minden teljesült.

A tündér máris elsuhant, és Árva Kata folytatta útját. Húzta-vonta a nehéz szánkót a havas uton, miközben ezt gondolta:

- Ha én most azt kivánnám, hogy ez a szánkó magától fusson haza, az bizony úgy lenne. Csakhogy nekem másra kellenek a kívánságok, mert először is a féllábú Misára kell gondolnom, aztán Mari anyóra, s csak utána magamra.

Egyszer-kétszer rálehelt az ujjaira, amelyeket nagyon csipdesett a fagyos hideg, aztán elhúzta a szánkót a féllábú Misáék házáig. Ott hangosan kimondta:

- Legyen Misának jó és erős falába, hogy ne kelljen szegénykének bottal ugrándoznia, és legyen jó étele, ruhája meg szép karácsonyfája, sok-sok játékkal.

Amikor tovább vonszolta a szánkót, Kata nagyon boldog volt, még a szánkó kötele is könnyebb lett tőle. Meg nem állt, míg Mari anyó házához nem ért, ott csak ránézett a rozoga,viskóra és a papirossal beragasztott ablakokra, és máris azt mondta:

- Legyen Mari anyónak új háza a régi rozzant helyett, benne mindig meleg szoba, terített asztallal, és jöjjön haza a fia, aki eltűnt a nagy háborúban.

És amint kimondta ezt, Árva Kata csodát látott. A rossz viskó egy pillanat alatt megszépült és megnagyobbodott, úgy, hogy az utcán járó emberek bámulva nézték.

Kata csak mosolygott, és sietve húzta, vonta a szánkót, egészen hazáig, miközben ezt mondta magában:

- És most jövök én, mert a harmadik kívánságot magamnak hagyom. Nekem is lesz szép ruhám, sok játékom és mesekönyvem a karácsonyfa alatt.

Boldog szívvel toppant be a jó meleg szobába, ahol a nagy karácsony fa állt, a mostohatestvérének a karácsonyfája. A mostohaanyja rá is ripakodott:

- Ne nézd azt a fenyőfát, az nem a tiád, neked a konyhában a helyed vár ott elég munka rád! De nézz csak a lányomra, itt fekszik betegen, pedig hogy óvtam téltő--széltől, mégis megfázott.Óh jaj, talán meg is hal, te meg itt állsz erősen, egészségesen, haszontalan lány! Miért nem te fekszel betegen az édes lányom helyett?

És annak a haszontalan lánynak, Árva Katának most fájni kezdett a szive, hogy a mostohatestvére olyan nagyon beteg. Egy pillanat alatt el feledte a sok szidalmazást, gúnyt és cibálást, amiben attól a lánytól része volt, és most nagyon sajnálta. És máris tudta, hogy mit tegyen. Odaállt az ágy ele, és azt mondta magában:

- A harmadik kivánságom az, hogy a testvérkém gyógyuljon meg.

Abban a pillanatban, amint ezt mondta, már fel is ült a lány, és azt mondta az anyjának:

- Nicsak, úgy érzem, hogy már semmi bajom sincs, meggyógyultam.

Jaj, de örült az anyja! Ölelte, csókolta, cirógatta a leányát, aztán az ágyába hordott minden jót, ételt, italt, nyalánkságot, Árva Katára pedig rámordult:

- Mit bámészkodsz itt? Lódulj gyorsan, hord be a fát, tégy a tűzre, hogy itt jó meleg legyen, aztán menj dolgodra: seperj, mosogass és takaríts, meg ne álljon a kezed!

Kata csak egy pillantást vetett a karácsonyfára, aztán máris szaladt; sepert, súrolt, mosogatott, és hordta, a vizet a konyhára. Amikor az utolsó vödör vízért tekerte a kutat a fagyos udvaron, bizony, csak ráborult a jeges kútszélre, és sírt keservesen. De hirtelen megsuhant valami, és Árva Kata az alkonyi homályban azt látta, hogy ott áll előtte a jóságos Mesetündér.

- Árva Katám, én máris eljöttem - mondta és ne mondj el semmit, mert mindent tudok. Tudok a falábú Misáról, Mari anyóról, és tudok a harmadik kívánságodról is. De a legtöbbet a te nagyon jó szívedről. Ezért ne hidd, hogy te Karácsony nélkül maradtál, mert elviszlek magammal, a tündérek közé. Igazi jó tündér vagy máris, de ezentúl még több kisgyermek kívánságát teljesítheted, és az ő örömük, az ő kacagásuk lesz a te szép Karácsonyod.

És amikor a jóságos Mesetündér magához ölelte a szegény Árva Katát a kislányból azonnyomban igazi mesetündér lett, aranyszegélyű hófehér ruhában, boldog mosollyal a szemében, és ott suhogott a tündérasszony mellett, házak között és utcákon járva, míg egyszer csak hirtelen megtorpant.

- Miért álltál meg Árva Katám, kis tündérem? - kérdezte a tündérasszony. Árva Katának csillogott a szeme, amikor egy fényes bolt felé mutatott.

- Ott - mondta suttogva. -, ott, a fényes könyvesbolt előtt álldogál egy kislány, s az orrát a nagy ablaküveghez nyomkodja. Mögé osonok, és a fülébe súgva megkérdem, hogy melyik könyvet szeretné karácsonyra.

A jóságos Mesetündér könnyes szemmel intett, és Árva Kata már suhant is, egyenesen a fényes bolt felé.

Még több mesét találtok: https://www.facebook.com/NagypapaMesei?fref=ts

 

Oszd meg ismerőseiddel:

Partnereink